Congratulations to the @StLouisBlues on their first ever World Championship Hockey win! We’re so proud of the team for bringing the 🏆 home. So how are we celebrating? With limited edition @BudLight bottles and Gloria on repeat, of course! #WeAllBleedBlue#STLBlueshttps://t.co/InxTLoBZvL
Kicsit összeszedetten, de hitetlenkedve, még mindig.....
Szóval furcsa és sokszor lemondó szezonon vagyunk túl, és szokatlanul aktív még ez a topik , érdekes egy meccs volt, mert nem ezt gondoltam, amit le is írtam, szerintem nem mi voltunk az esélyesek. De rosszul gondoltam. A első harmad felénél volt egy halk mormogásom, ugyanolyan meccs, mint a 6dik, csak fordítva; a Boston görcsösen akar, mi kivárunk (ugye St Louisban mi pörögtünk, akartunk-görcsöltünk, majd belefutottunk egy zakóba). Meg is lett az eredménye. Szenzációsan dolgozott együtt a csapat, egymásért küzdöttek. Valahogy nem voltam ideges, szinte nyugodtan néztem a meccset(csakúgy, mint 2010-ben a BL döntőt, annyira sima volt a győzelem) a harmad közepétől, magabiztosságot láttam a srácokon.Magabiztosságot, amit Binnington adott nekik. Hihetetlen a srác, olyan dolgokat művelt, amit csak a nagyoktól lát/vár az ember, de rácáfol minderre. Kicsi kitérővel nekem aki a csalódás volt ezen a meccsen Parayko (ennyit a csalódásról).
Hogy kit lehet kiemelni még? Berube! Óriási húzás volt bíznia JB-ben- jegelni Allen-t, Stenn-t a negyedik sorba rakni, aki ettől óriási változáson ment át.Azt nem mondanám, hogy mindig, de bátran nyúlt a sorokhoz, hagyott ki embereket.
DA: ROR megszerzése, Yeo kibaszása, Berube kinevezése és hagyta, had dolgozzon.
Tom Stillman: nagy-nagy köszönet, hogy annak idején felkarolta a csapatot, különben nem lenne Blues. Hagyta DA-t dolgozni, Dawidsont elengedte (huuu akkor bepánikoltam egy kicsit).
Annyi, de annyi gondolat forgott a fejemben a tegnap és ma, de most ennyi jutott eszembe. Hihetetlen, még mindig felfoghatatlan számomra. Legszívesebben világgá üvölteném, hogy megnyertük, de senki sem értené, hogy mi is az a St Louis Blues;)
Még valami:meglepő, de jó érzés, hogy kedvenc csapattól függetlenül sokan írtatok ide, hogy gratuláljatok a csapatnak. Tudom nem jelent sokat, de jól esett, öröm volt olvasni. Köszönöm szépen. Semleges senki sem tud lenni, ha néz egy párharcot, hiszen valamelyik csapat mindig szimpatikusabb, köszönöm a szurkolást is a csapatnak.
Anélkül hogy az öröm pillanataiban széttrolkodnánk a Blues topicot, engedtessék megjegyezni, hogy mifelénk, még a nők végzik a szoptatást. Bár ismerek olyan opciót is, ahol csúzlival lövik a tápanyagot, a gyermek szájába. Sajnos nekem, még ez az ortodox-cicis módszer volt meg. A tudatlanság fehér foltjainak satírozására pedig, még mindig ott, a Wiki: HIVATKOZÁS
Az idilli családi képet elnézve, vállalom hogy Taraszenkoék adoptáljanak, negyedik gyerkőcnek. Annyi kényelmetlenség van velem, hogy még szoptatós korban vagyok …
Gratulalok!!Semleges szurkolokent neztem a meccsekett, de nagyon jo jo lett ez igy, tuti hogy az evkonyvekben kiemelt oldalon lesz amit januar eleje
ota alakitottatok, nem semmi!
All-Star
------------ "Nem tetszett a kor és benne az ember..."
Grat srácok! Nem igazán tudtam eldönteni kinek szurkoljak, így a jó meccsekért szorítottam. Bejött, nagyon jó széria volt. Tetszett a fizikai játékotok!
Még így majdnem egy nap távlatából is nehéz elhinni, hogy ez igaz, és tényleg megtörtént. :) Éjjel néztem a meccset és tiszta ideg voltam közben, a végén meg tiszta libabőr. Most megnéztem az összefoglalót, és dettó ugyanez ment végig rajtam. :D Tényleg hihetetlen!
Binnington a mai meccsért egyedül megérdemelte volna a Conn Smythe-t, egészen földöntúli volt, amit művelt. Imádom a csávót! És csendben felállított egy rekordot, amit már maximum beállítani lehet, de megdönteni nem: 16 PO győzelem rookie kapusként.
Viszont nem vite, hogy ROR-nál tökéletes helyen van ez a trófea, főleg ha hozzátesszük, hogy nem is elit szélsők mellett tolta végig a rájátszást, és még így is igazi vezéregyéniség tudott lenni.
Nekem hatalmas plusz volt Perron és Maroon. Mindkettő a szívét-lelkét kitette, sőt még többet is. És főleg Perron miatt vagyok boldog. Végre nem tűnt el a PO-ban! Nem ő szállította a pontokat, de embertelen munkát beletett minden meccsben, és érezni/látni lehetett, hogy pályán van. Ilyet soha nem láttam még tőle ezelőtt. És az assist a 4. gól előtt... Ez is egy kisebb tündérmese, hogy harmadjára próbálja meg a Blues-zal, és végre össze is jön neki.
Őszintén nem gondoltam, hogy valaha megérem ezt a pillanatot, pedig annyira még nem is vagyok öreg. :D Boldogság van!
Szorítottam Nektek!
Nézni nem néztem a meccset, természetesen nem vagyok mazochista, hogy egy Bruins vs Blues meccs elé leüljek de reggel nagyon nagy várakozással jöttem föl a netre megnézni az eredményt.
Mindenképp megérdemlitek a kupát, nem kicsit, nagyon!
Grat hozzá!!!
Az eredeti hozzászólás módosítva lett a felhasználó által! Nem tudom sassa mikor nézi meg a meccset, de innen üzenem neki, hogy ennyit tesz, ha van kapusod a csapat mögött.
Valamint megragadom az alkalmat, hogy megkövessem Petrót, aki a PO-ban igazi kapitánnyá érett. Nagyon jól játszott végig (nem hibátlanul, de remekül). De szerintem volt 2 hibátlan bekkünk is, akiket halálra szidtatok korábban (nem alaptalanul). Ők nagyon érett játékot produkáltak, engem is alaposan meglepve. Ők pedig J-Bo és Gunnar voltak. Laci, jogos a dicséret?
A fórumban a kiadvány regiszrált látogatói kapnak lehetőséget magánvéleményük kifejezésére.
Ezen vélemények nem tükrözik a kiadó szerkesztőségének álláspontját.
, érdekes egy meccs volt, mert nem ezt gondoltam, amit le is írtam, szerintem nem mi voltunk az esélyesek. De rosszul gondoltam. A első harmad felénél volt egy halk mormogásom, ugyanolyan meccs, mint a 6dik, csak fordítva; a Boston görcsösen akar, mi kivárunk (ugye St Louisban mi pörögtünk, akartunk-görcsöltünk, majd belefutottunk egy zakóba). Meg is lett az eredménye. Szenzációsan dolgozott együtt a csapat, egymásért küzdöttek. Valahogy nem voltam ideges, szinte nyugodtan néztem a meccset(csakúgy, mint 2010-ben a BL döntőt, annyira sima volt a győzelem) a harmad közepétől, magabiztosságot láttam a srácokon.Magabiztosságot, amit Binnington adott nekik. Hihetetlen a srác, olyan dolgokat művelt, amit csak a nagyoktól lát/vár az ember, de rácáfol minderre. Kicsi kitérővel nekem aki a csalódás volt ezen a meccsen Parayko (ennyit a csalódásról).
pedig úgy lett a 29. Triple Gold tag, hogy 29 éves koráig playoff meccset sem játszott.
Ez is egy kisebb tündérmese, hogy harmadjára próbálja meg a Blues-zal, és végre össze is jön neki.
